Paks, Pécs, Privát

szubjektíven és elfogultan

inkább csak képekbe fogalmazott benyomások



Paks legjobbja egy felejthetetlen esküvő a
 Makovecz Imre által tervezett Szentlélek templom-ban:

 

 

 

 

Pécs nagy élmény volt minden tekintetben!

Nem tudta az ember, hogy hogy hová kapkodja a tekintetét: fel, előre, hátra, le?

Képtelenség pár nap alatt bebarangolni, inkább csak kóstolót kaphatunk belőle...

Néhány szó ízelítőnek:

kő, víz, levegő, stílus, művészet, nyugalom, lélek, étel, ital, humor.

Ezeket mutatta nekünk a város.

 

 

 

 A leglapukkantabb házba szerettem bele:

Bejutni nem tudtam, csak kukucskálni:

Következő alkalomkor vár rám három nagyszerű ember:
Amerigo Tot

Victor Vasarely

és több Zsolnay is  :)

Az öreganyád térgye kalácsát :)

A mosolyom nem őszinte, azt kell mondjam, de a látvány pazar.

 

Axióma1: ha nem akarsz csalódni mindig oda ülj be enni, ahol már rajtad kívűl is sokan vannak.
A Korhely abszolút jó választás, és senki se másnapos :)

 

Axióma2: bárhová megyünk széles e hazában, előbb-utóbb mindig kiderül: végső soron mindenki Szabolcs-Szatmárból származik. A vendéglátónk anyukája és szüleim között cirka 13 km távolság van :))
Az apartman pedig csodás volt!
Belváros, műemléki környezet, parkolás, stílus, tisztaság, segítőkészség.

 

Hol járunk?

Baritas után most én hívlak játszani benneteket. Az utolsó fotó bőségszaruja nagy kedvencem. Most bankot díszít, gondolom eredetileg is bank volt az épület. Kicsit segítek: határszélen van a település, lehetett volna megyeszékhely a múlt század elején, emiatt nem sikerült. Nagyon sok régi épület megmaradt, sokukat folyamatosan felújítják. Nagyon jó a részleteiken elidőzni.

Egy kis játék...

 a részletekkel


Mely hazai tájon (városban) készültek a képek?

 (utólag címkézve pontosan a bejegyzés)

Örvényesi vízimalom

Még tavaly határoztuk el, hogy bejárjuk Nyulász Péter Helkája nyomán azokat a helyeket, ahol a regény játszódik, és mi még esetleg nem ismerjük. Persze van rengeteg hely, ahol már jártunk, sőt olyan is, ahol sokszor jártunk, de néhány valahogy kimaradt.

Ilyen az örvényesi vízimalom is. Tegnap végül sorra került. Ha a 71-es úton jövünk Tihany felől, akkor rögtön a falutáblánál jobbra kell kanyarodni, és már ott is vagyunk. A másik irányból kissé kanyargósabb, de ha templom felé tartunk, nem téveszthetjük el.

Internetes leírásokban azt olvastam, hogy a malmról az 1200-as évekből származnak az első írásos adatok, de a malom homlokzatán látható kő szerint, már a XI. században őröltek itt gabonát. Még a múlt század végén is működött, az utolsó molnár a 80-as években is dolgozott, de akkor már múzeumként is látogatható volt az épület.
A malom különlegessége, hogy nem a folyó víz ereje hajtja malomkereket, hanem a rajta lévő cellákba a felülről beleáramló víz súlya. A kiállításon belül nagyobb hangsúly kerül természetesen a malom működésére, a gépeken kialakított kémlelőnyílásokon, ablakokon keresztül azok működését is jól meg lehet figyelni. Elképesztő volt látni, hogy milyen kis élettere volt a molnárnak, és egyáltalán mennyire másodlagos helyet foglalt el az épületben, és nyilván a molnár életében is. Rengeteg használati tárgy volt kiállítva, talán túl sok is. Sokáig lehetett volna bámészkodni közöttük, de a gyerekek elfogadóképességét meghaladta a sok tilalomfa. Gyakorlatilag semmihez nem nyúlhattak hozzá, talán jobban élvezték volna, ha többet matathatnak