Walter vendéglő - Perbál

Nagyon régen jelentkeztem a blogon és az idei ősz, jövő tavasz nem is a nagy túrákról, jövés-menésről fog szólni. Most jól esik, ha végre pihenhetek, ha nem kell lótni-futni, ide-oda rohangálni. Ennek megfelelően most egy ülős bejegyzéssel jelentkezek. No és ne csak üljünk, együnk is:-)
A férjem nagy haspók, szereti a gasztronómiát és persze a hasát. Így amikor meglátta az újságárusnál a Népszabadság kiadványát a 100 legjobb magyar étterem címmel, meg kellett vennie.
Örömmel tapasztaltuk, hogy szűkebb környezetünkből is bekerült étterem a legígéretesebb vidéki étterem cím  alatt. Így egyik vasárnap - amikor lusta voltam főzni átutaztunk Perbálra a Walter étterembe.
Perbál egy csendes, kicsi falu Zsámbék mellett. Az étterem a falu főutcáján a Közösségi ház mellett egy csodaszép épületben van.
Története és tulajdonképpen minden fontos a honlapon elolvasható.
Ami számunkra fontos volt, hogy az épület és a kert csodaszép, nagy nyugalom van - köszönhető, hogy amikor ott voltunk nem sok vendég volt. Az első rész az étterem, aztán hátrébb van egy különterem, amely gyerekes családoknak ideális. Eldugott, így nem kell fészkelődni, ha a gyerekek hangosabbak és a játszósarok rengeteg játékot tartalmaz, így nyugodtan lehet elfogyasztani az ételt. A kertben gyerekjátszó, így itt is nyugodtan lehet családosan étkezni.
A háznak van saját bora, ami V. szerint nagyon kellemes.
Az étlapot Ruprecht László kreatív séf  állította össze. Szemre ingerlő finomságok sorakoznak benne.
Mi kértünk előételt, bár a házban eleve szolgálnak fel egy kis kolbászos, kacszsíros, sonkás tálat, csudára ínycsiklandó tökmagos, teljes kiőrlésű és fehér kenyérre.
A Borban abált kacsamáj, töpörtyűs kacsazsírral, mézes borsziruppal előétel V.-t teljesen levette a lábáról. Omlós finomság, de vigyázni kell vele, mert hatalmas adag, így a kisebb gyomrúak könnyen jóllakhatnak vele.
A levesek és főételek szintén kiválóak, de hatalmas az adagok. A Rozmaringos mangalica szűz napi főzelékkel tökéletes, de az általam megkóstolt fogas is remek eledel. Nem próbálom leírni, mert szakmai szemmel erősen bele lehetne kötni az írásomba.
A gyerekek túrógombócot ettek, ami 3 hatalmas maroknyi gombóc, így nekünk is bőven jutott desszert. Azért még a kiadvány által megemlített házi krémesre beneveztünk. Én így szeretem. Ne szálljon a krém, hanem legyen benne anyag.
Az étteremben van napi menü, ami talán megfelelőbb táplálék a kerékpárosok és napi betérők számára.
Kiszolgálás: 5
Ár-érték: 5
Drágaság: 4
Környezet: 5


(Elnézést a betűháttérért, nem tudom kivenni...)

Visegrád - esőben, ködben is szép :)

Ajándékba kaptunk régi álmaink helyszínére egy utat.
Nem csalódtunk, még ha július közepén nem is ezt várná az ember.
Az időtől nem.
De a hely gyönyörű, még messziről, Pécsről is megér egy utat szakadó esőben,
ázott zoknikkal és tornacipőkkel.

Hát még ha ellátunk volna messze-messze is...

Esőben is sok volt a látogató a Fellegvárban, de nem volt zavaró a tömeg.
És érdekes, mindenki jó kedvű volt, ez külön feltűnt, nem kesergett senki az eső, a hideg miatt...
ha már ott vagyunk, élvezzük a nem mindennapi helyzetet :)

 

Magyar módra muskátlikkal díszített vár :)

Menü csak a visegrádi hármas királytalálkozó tagjaink járt... :)

Sebaj!

Ha szállásra van szükségetek Visegrádon, engedjétek meg, hogy jó szívvel ajánljam Illés Istvánék kis házikóját egy dombtetőn, csodálatos környezetben. A háziaktól teljesen különálló vendégház, jó sok lépcső vezet fel, igazán kedves és romantikus :) Elöl-hátul csodásan gondozott kis kert, kettő két ágyas szoba, cserépkályha, melyet Paula be is fűtött nekünk :))), tisztaság, vendégszeretet, kényelem, bicajok kölcsönbe ...
Egyébként a kis faluban mindenki, akivel összefutottunk, rendkívül kedves és vendégszerető volt, ez is nagyon tetszett...
A gyümölcsös, a bolt árai szintén - nem idegenforgalmi övezethez mérten őrültek, hanem megnyugtatóan hazaiak:)

 Nagyon tervezünk egy őszi visszatérést, ahol már Dobogókőt, a szemben fekvő Nagymarost
és más szép kirándulóhelyeket is felkeresünk. Reméljük :))))