Idézet:

Somvirág, somvirág, aranysárga a világ. / Kakukkfű, kakukkszó, kirándulni volna jó: / fűzfasípot faragni, fűzfalóval lovazni, /


árkon-bokron átal, háton hátizsákkal, / menni, mendegélni, este hazatérni: / fűzfalovam kocogva, fűzfasípom tutogva, /


somvirággal, kakukkfűvel, kakukkszóval, tele szívvel.


(Kányádi Sándor)

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vizi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vizi. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. május 25., szerda

a mi hazaink I.

Szabolcs-szatmári lány lévén "hazai" ajánlót írok, az ország keleti részébe, az Erdőhátra invitállak Titeket.
Sok fotót mutatok különböző évekből datálva, ugyanis nálunk nem nyár a nyár, ha legalább egy hétvégét nem töltünk el itt!

Bázisunk mindig Túristvándi, ott is Karmacsiék Erdőszéli Vendégháza a Túr és a Vizimalom mellett.
Ani és Zoli csodás vendéglátók, nem mindennapi emberek; ha errefelé jártok és nem is itt szálltok meg, akkor is nézzetek be hozzájuk legalább egy lekvárkóstolás erejéig!


A falu "fő vonzereje" a szépen felújított vizimalom. A neten rengeteg fotót láthattok róla ezért én csak "részleteiben" idézem:


Vizivilág ez a javából, a falut a Túr több mint kilencvenszer(!) kanyarogja körbe.
A vízhez ilyen formán kapcsolódik az első dolog amit Bárkinek, de tényleg Bárkinek tiszta szívből merek ajánlani én, aki imádom nézni a vizet, de félek tőle mint ördög a tömjénfüsttől... vagy még inkább szenteltvíztől, hogy a víznél maradjunk :-)
Bűn lenne kihagyni a kenuzást ezen a vadregényes csodavizen.
Konditól és időtől függően néhány órától néhány vadkempingezős napig is terjedhet a Túr-túra ideje.
Nem egyszer jártunk úgy, hogy órák óta "csorogtunk" vagy eveztünk folyással szemben amikor emberi hangokat hallva, úgy gondoltuk, hogy Kölcsében és Nagyarban vagyunk...  valójában kb. 3 utcányit "haladtunk".
Impressziók következnek:














A víz a legtöbb helyen max. 1 méter mély és igen lassú a folyása, mivel Sonkádnál "meg van buherálva": a víz nagy része egy mesterséges mederben folytatja útját a Tiszáig. Szóval "ott, hol a kis Túr siet beléje" már régen nem Nagyarban van, hanem Tiszakóród és Szatmárcseke között egy duzzasztógáton keresztül folyik a nagy folyóba.

A bukógát az Emberem és a Fiam számára, akik mindketten kétéltüek, a világ talán legcsodálatosabb helye!
Van hogy ilyen:

De ilyenkor szeretjük igazán:

Hogy mi a legjobb? Ugrálni a stégekről, fákra kötözött kötelekről, pihizni a diófák alatt, bemászni a vízesés alá, úszkálni a Túrban, vizibiciklizni, lángost enni, nézni a Tiszát...




Ne tévesszen meg Senkit, hogy alig lát embert a képeken, direkt olyanokat válogattam, amin inkább a természet a főszereplő.

A gát Aniéktól kb. egy óra kényelmes kerékpározással elérhető egy olyan úton keresztül, ami meg az én szivemcsücske. Egy védett hagyásfás legelőn keresztül vezet az út. Ennél szebb ligetes területet még nem láttam.




2006-ban egy óriási viharban sajnos a famatuzsálemek jó része elpusztult.

Az összes környékbeli települést érdemes megnézni, ám zárni egy naggyon fontos információval zárok: Kölcsében ki ne hagyjátok a fagyizót, mert ott olyandeolyan finomat ehettek amit csak nagyon ritkán. A falu központjában a harangláb mellett áll egy csodakert közepén. Ja, és 5 dkg egy gömb fagyi... emlékszik még Valaki az ilyen méretű gombócokra?

2011. március 25., péntek

Kalandozások Eger környékén _2.0 = Oxygen Adrenalin Park




Folytatódjon hát a kalandos napunk: a siroki vár után átautókáztunk a Mátrán É-D irányban, és aki ritkán jár arra, annak ajánlom, hogy Parádfürdőn álljon meg egy sétára, nézze meg a Cifra Istállót és a Kocsimúzeumot. De útba ejthetjük még Mátraházát, Kékes-tetőt vagy a sástói kilátót is, de úgy érezem, ezeket majd egy másik szösszenetben ecsetelem :-)
Szóval sok kalandparkban jártunk már az országban, de az Oxygen Adrenalin Park az egyik kedvenc nemcsak a vadregényes táj (ex-kőbánya) és a szuper kilátás miatt (napnyugtakor különösen szépek a hegyek), hanem mert van tér és ha nincs kedvünk az adrenalin sokkhoz, akkor is órákat lehet nézelődni és másokon szórakozni. Nyáron sokféle vizes játék, ügyességi feladat vár bennünket (ráadásul van amiért nem is kell kőpengőt adni), de megvan minden klasszikus elem is, amire egy kalandparkban számítunk: erdei kalandpálya, bob, quad, íjászkodás, trambulin, vizigömböc stb. De amit egyedülálló, az a kőbánya felett átívelő canopy illetve a kevésbé merészeknek a függőhíd. Mi nagyon élveztük :-)))
Ráadásul nincs egységes belépő (csak némi parkolási díj), kőpengőt lehet váltani, az a "helyi fizetőeszköz", így mindenki pénztárcájának vagy üdülési csekkjének megfelelően fogyasztja az izgalmakat. A személyzet nagyon kedves és segítőkész, a mosdó körüli meglepetés figurák pedig mindenkit vigyorgásra késztetnek. Budapestről kb. másfél óra az út autóval és hazafelé garantáltan alszanak a srácok!