Kerékpárral a Rába-Őrség- Goricko Nemzeti Parkban.

Rába-Őrség- Goricko Nemzeti Park a turisták paradicsoma. Ez a három országot is érintő természetvédelem alatt álló terület megannyi élményt nyújt az ide látogatóknak.

Az Őrségi táját nem kell bemutatnom, hiszen sok fórumon lehet hallani az itteni lehetőségekről. Én a vidék közelsége miatt gyakran kirándulok az Őrségbe.

Régóta izgatott a Natúrpark Rába melletti része, Ausztria felőli tájak és a kerékpárutak.

Beterveztem egy 40 kilométeres Bringa utat, a B70 és R1 jelzésű utakon Jennersdorf ( Gyanafalva) helységből indulva.

Amely utak a dombos - völgyes gyönyörű tájt, vízimalmot, várromot, reneszánsz kastélyt, kilátót, meseerdőt és az alma-út tanösvényt is érintik.

Útvonal: Jennersdorf -ST. Martin –Windisch-Minihof –Minihof-Liebau –Tauka – Krottendorf –Kalch –Neuhaus am Klausenbach –Mühlgraben –Windisch-Minihof - ST. Martin – Jennersdorf

St. Martin-Tauka R1 jelzésű kerékpárút szakasza könnyű, viszonylag sík terepen a völgyben halad.

Tauka – Mühlgraben B 70 szakasz nehéz terep, húzós emelkedőkkel. Sok helyen kellett tolnom a bicajt, mert bizony nem bírtam szuflával. De a csodálatos panoráma és az élmények kárpótoltak a fáradságért. Volt olyan rész, hogy 6 km-t másfél óra alatt tudtunk megtenni.

Visszafelé Mühlgraben -–Windisch-Minihof - ST. Martin  szakasz a völgyben megy, itt könnyedén lehetett haladni.

Sok helyen találkoztunk jó eligazító táblákkal és az útszámok jelzéseivel. Ahol az országútra vezetett a kerékpárút ott az aszfalton volt a jelzés.

Nagyon-nagy élmény ez a Natúrpark, a Rába völgye, a Neuhausi dombság, de beszéljenek a fotók.

Információ található:

http://www.burgenland.info/hu/themen/sport/radfahren/radwege/radsb/

http://www.burgenland.info/hu/themen/sport/radfahren/radwege/radsb/b7071/

http://www.naturparkraab.at/cms/index.php?option=com_frontpage&Itemid=1

Csobánc megérdemel egy napot az életünkből.

Minden évben ilyenkor április végén elmegyünk az ország valamelyik szép vidékére nyaralni vagy kirándulni.
Az idén is folytatva a hagyományt a napot egy kirándulással töltöttük a Balaton felvidéken. Az időjárás is erre kedvezett meleg szép napos idő volt. Reggel korán elindultunk a tőlünk kb. 80 km távolságra lévő Csobánc hegyhez .,A környező hegyeket, mint Badacsony, Szent György hegy, Raposka, Keszthelyi hegység már bejártuk. Csobánc az évek során kimaradott. Nagy kár mert a hegy tetejéről nyíló panoráma élménye egy életre szól.

Gyulakeszinél a hegy lábánál lévő hangulatos parkolóba letéve az autót, a zöld jelzésen eleinte aszfaltozott majd kissé vízmosásos földúton és kavicsos úton mentünk fel a tetőre. Az út első szakaszán a bódító tavaszi virágok illata, és a sütkérező állatok látványa minduntalan megállásra késztetett. 

A második szakasz már erősen emelkedős, igénybe vette a szívet és tüdőt. De megérte felmászni, mert a Csobánc csupasz lapos tetejére érve tapasztaltuk, hogy erről a hegyről a legszebb a kilátás, mint a Balatonra, mint az öreg Bakony vonulatára. Maga a várrom is impozáns látvány nyújt, örömmel láttuk, hogy felújítás alatt áll.

Szerencsére meleg miatt jól esett a Balaton felől fújó szél, mert itt aztán erősen lehetett érezni, nyáron folyamatosan siklóernyősök parádéznak a hegyoldalban felszálló légáramlatokban. Tiszta időben dél felé a légvonalban 100 km-re lévő pécsi torony is látható. de ez nekünk nem sikerült, mert azért kis párásság volt a levegőbe. A közelebbi hegyek, mint Sümeg jól kivehető volt.

Lefelé sem volt könnyebb az utunk, mert a meredek szakaszon a kavicsos réteg nagyon csúszott, nem is értem miért szórják fel az ösvényt vele. Ott jobban lehetett haladni ahol fadeszkákat raktak le és földes volt az út.

A turista ösvényen haladóknak megegyezett a véleményük, hogy ez a hegy megéri a fáradságot.

Érdemes ellátogatni. júliusban amikor megrendezik a „ Gyulaffy Napok Csobáncért” című hagyományőrző programot.

Középkori forgatag keretében életre kel az 1500-as évek török kori Magyarországának élete, hangulata. Ízelítőt kapunk a kihalófélben lévő mesterségekből, a néphagyományok, népszokások felidézésén keresztül megismerhetjük a kor hagyományait, az őshonos magyar haszonállatvásár pergő, hangulatát. Kóstolót kaphatunk a páratlan íz világú török és magyar konyha ínyencségeiből.

A rendezvény során befolyt bevételeket a csobánci vár romjainak állagmegóvására fordítják, hogy az utókor számára megőrizzük a magyar történelem eme páratlan emlékét..

Kékestető - hójelentés!

2012 január 30.

Néhány gondolat, hogy miért is érdemes itthon/is/szétnézni, ha szép helyeket keresünk

A hazai tájak védelmében 1
A hazai tájak védelmében 2

Nagyon tetszett a második rész végén a záró sor:
"Idén nem megyek külföldre nyaralni, irány Erdély."

Bemutatkozás - NOMÁD a hegyek vándora - túra blog

Üdvözlöm az olvasókat!!

Ebben a blogban elsősorban a túráimról és a túrázáshoz kapcsolódó dolgokról szeretnék írni, de persze azért helyet kapnak majd egyéb témák is. Hiszen az élet nem csak túra és kacagás.....Túrák, Tippek, Gondolatok, Hasznos oldalak, Magyarország-Északi középhegység, Románia-Erdélyi szigethegység, Szállások, Humor
Ízelítőnek néhány kép a blogból:

Bükk hegység, Bánkút, Petőfi kilátó

Bükk hegység, Bánkút, Petőfi kilátó

Románia, Erdélyi szigethegység, Pádis

Szabadkígyós-kastélypark

Bükk hegység, Vörös-kö forrás 

Ha felkeltette figyelmét az ismertető, nézze meg az oldalt az alábbi címen:

NOMÁD a hegyek vándora

http://szatmarizsolt.blogspot.com/

Kőhegy, Budaörs és Repülőmúzeum

Ismét egy fényképek nélküli bejegyzés következik. Ezt kérlek nézzétek el nekem, de három gyerekkel és jelenleg kismama-visszeres lábakkal minden plusz terhet itthon hagytam.
Nagyon régóta szemezünk a budaörsi Kőhegyen lévő kápolnával, de pont a kis távolság miatt mindig elmaradt a megmászása. Azonban a múlt hétvégén egyedül voltam a gyerekkel és a megtett kilométerek számától reméltem a minél nyugodtabb és derűsebb napot. Kapóra jött Túrakölyök remek leírása a Kőhegyről, így szombaton elindultunk, hogy a harcimacskákra hasonlító dedek, doromboló kiscicává változzanak, mire apa több nap után hazaér.
Bár a leírás nagyszerűen útbaigazítja az embert, én térkép és GPS nélkül egy darabig csak kóvályogtam Budaörs zegzugos utcáin. Aztán megláttuk a Kőhegy fogadót, és reméltem, hogy innen csak feljutunk valahogy. A valahogy be is jött, mert egy üres telken - bár tilosban -, de azért nekiálltunk a mászásnak. (Mivel tilos, ezért nem is határozom meg a pontos helyet.)
A terep nem lett volna nehéz, ha anya nem az utcai cipőjében van, és ha a 8 évesnek nem lett volna kegyetlen izomláza. A két fiú viszont nagyon bírta a "hegymászást". Főleg a középső, akinek nagylány híján nem volt konkurenciája, így ő volt a hős, aki felfedezi előttünk a terepet. A 3 éves is simán vette az akadályokat és élvezte, hogy néhol gatyaféken közlekedik.
Nagyon élveztük az őszi időt. A gyerekek rácsodálkoztak, hogy a Kőhegy két oldalán két világ van. A Kőhegy története lenyűgözte őket, többször kérték, hogy csakmégegyszermeséldel. Azt nagyon sajnálták, hogy a barlanglakás nem látogatható. Csudára izgi gondolat lehetett a számukra. A kisebb sziklák megmászása ugyancsak nagy öröm volt számukra. Ők még időztek volna és szívták volna magukba a helyet, de indulni kellett, mert az idő nagy úr.
Amikor porosan, szomjasan leértünk, jól esett nekik a meleg autóban a rövid pihenés.
Mivel a repülőgép leszállásig még volt egy apró idő, gyors körsétát tettünk a Repülőgép Emlékparkban. Figyelem!! Felkészületlen anyák, ne vigyék az érdeklődő fiúgyermeket ilyen helyre, mert nagyobb zavarba jönnek. Egy szó, mint száz. Ez bizony apás hely. Mert nekem hiába magyarázták meg fizikán és azóta 1000x, egyszerűen lenyűgöz, hogy ezek az oltári nagy vasak, hogyan maradnak fent a levegőben!! Egy szó, mint száz: hiányzott a hozzáértő magyarázat.

A Dél-Zalai Erdőtáj kerékpárút

A Dél-Zalai vidék dombhátakra felkapaszkodó és völgyekbe lefutó, szeszélyesen kanyargó békés útjai minden kerékpáros számára feledhetetlen élményt nyújtanak.

E táblától indul a Dél-Zalai Erdőtáj kerékpározás céljára irányjelző és ismertető táblákkal kijelölt útja, mely Letenye és Lenti között 90 km hosszúságban kanyarog kis forgalmú és erdei utakon.

Ebből mi egy kb. 35 km-s szakasz jelöltünk ki, Lentiből kiindulva és ugyanide érkezve, egy kisebb kört megtéve.

Az út első szakaszát sík és aszfaltozott kerékpárúton tettük meg, majd jött a második nehezebb rész, mely erdei utakon (nagyrészt földes és kavicsos) és egyre magasodó emelkedőkön tettük meg. Bizony sok helyen leszállva és tolva a kerékpárt gyalogosan haladtunk. A sok látnivaló, a szép környezet, a panorámás kilátás, a tiszta jó levegő kárpótolt minket a fáradságért.

Első megálló Máhomfa, ahol két út közül választhattunk mi a romantikusabb mezei utat , a kukorica táblák közöttit választottuk, mely Kerkateskándra vitt.

A falu határában két kis horgásztó várja az utazót.

Kerkateskánd központját is a jellegzetes, hagyományos, fából készült harangláb díszíti.

Kerkateskánd egyike azon zalai falvaknak, ahol még él az állattartás hagyománya, amely hajdan az egész vidék fő megélhetési forrása volt: szarvasmarhákban és lovakban gyönyörködhetünk a falu határában, ahol kisebb lovas pálya is található.

Következő állomás Szécsisziget. A hajdani mezőváros dicső történelmi múlttal büszkélkedhet, hiszen e helyütt már a XV. században vár állott, melynek helyén ma szépen felújított kastély található. Parkjában bivaly csorda legelészik. A várkastély szomszédságában áll Zala megye legszebb barokk temploma. Szécsiszigetnek is megvan a maga erdőkkel övezett szőlőhegye, ahol festői környezetben áll a Mároki kápolna. Kerka folyó partján fekvő helység egyik szép látnivalója a Vizi-malom múzeum. Szinte bizonyos, hogy ilyen ideális természeti adottságok és a folyamatosan lakott település mellett már a középkortól kezdődően állhatott itt vízimalom. A jelenlegi formáját, tömegét a XVIII. század közepe táján a Szapáryak megbízásából nyeri el. Szécsiszigeten a malom, a malom-tó és a környező ligetes rét, a Kerka-Natúrpark része. A vízi-, és madárvilág számára ez a terület már ma is egy értékes természetes élettér.

Tormafölde előtt Lovászi felé kanyarodtunk el. Lovászi, a fekete arany egykori hazája, mely sok emléket őriz egykori földművelő és olajbányász múltjából. A 6,3 kilométer hosszú Kankalin Tanösvény egy részét bejárva láttuk az olajipar nyomát. Mostanra már mozdulatlanul álló „bólogató kutakat” és emlékhellyé nyilvánított telepeket.

A szőlőhegyeket elhagyva szép erdei tájon, de egyre meredekebb erdei utakon értünk fel kb. 300 m magasságban lévő Kishegyre. mely közvetlenül a szlovén-magyar határon magasodik, s pazar panorámát kínál a Mura-vidékre és a Lenti körüli szőlőhegyekre is. E varázslatos vidéken, amerre a szem ellát, mindenütt tölgy- és bükkerdők pompáznak.

Majd lejtős szőlőhegyi úton leértünk Lendvadedesre. Egy erdők közt megbúvó falucskába, kb. 45 lakóval. igazi tájba illeszkedő szép dél zalai falucska. Lendvadedesről erdei utacska vezet Rédicsre, ahonnan Lentiig kerékpárúton lehet haladni. De kerékpárút vezet a falu horgásztavához is.

Lendvadedesi-tótól közúton juthattunk el „Zala megye legkisebb”, de természeti értékekben annál gazdagabb községébe, Gosztolára. Az elbűvölő táj, a fenséges erdők, a mindenhol kitapintható nyugalom, népszerű üdülőfaluvá tette ezt az alig 20 fős falucskát.

Gosztolát elhagyva s Lenti felé haladva ismét erdő borította dombokon és magaslatokon haladtunk. Itt magasodó Lenti-hegyről is gyönyörű kilátás nyílt a környező tájra. Megannyi sok pincével és szőlőbirtokkal és Szent Márton áldásával találkoztunk.

Végül az út jutalmaként meredek lejtős aszfaltozott úton visszaérkeztünk Lentibe.

Bővebb ajánlások a http://www.del-zalai-erdotaj.hu/