Amikor 200 méteren belül keresünk kalandot..

Hideg, nyirkos és nyomasztó napra ébredtünk. Távolra egyáltalán nem volt kedvünk menni, viszont a gyerekeknek rengeteg lekötetlen, felesleges energiája volt. A kert ilyen hidegben nem sok örömet tartogat, viszont remek helyen lakunk, ahol minden bokorban tündérek, manók laknak és a virágokon kis angyalok ringatóznak.

Velünk szemben, talán 50 méterre, sűrű bokros mélyén, rejtve a fénytől és a bámészkodóktól romos ház áll. Az útról egyáltalán nem látszódik és még kívülről nézve is nehezen fedezhető fel. Egy kis ösvény vezet oda, apró fahídon átkelve. A romos falakat megmászva aztán lehet törni a fejet, hogy vajon ki/kik, mikor és hogyan laktak itt, egyáltalán emberlakta vagy inkább állatok szálláshelye lehetett? Apró lyukak, benőtt növényzet, moha és kúszónövények, csigahéjak, apró zöld növények, virágocskák.. Csupa felfedezni való a gyerekeknek.

A kis facsoport túloldalán eladásra váró üres telkek és valami száraz, erős növényzet. Noná, hogy kard készül belőlük és minden gyerek a bátorságát bizonyítja.

Kicsit arrébb rókavár. No jó, felnőtteknek pusztán htalamas gyökerek, de kisebb gyerekeknek kukucskálni, megmászni való titkot rejtő üregek.

A domb alján az sok-sok eső miatt egyes helyeken összegyűlt a víz, itt kisebb békás, porontyos pocsolyák gyűltek össze. Az erős szárak már nem kardok, hanem horgászbotok, mélységmérők.

Alig pár száz métert mentünk, és csupa kaland volt az életünk..

Ez itt Etyek - Botpuszta. Ha erre jársz, parkolj le a derékszögű kanyar földútján. Ha hosszabb sétára vágysz, akkor sétálj fel a kápolnadombra. Itt a nazarénus kápolna, a régi Bot település fákkal benőtt régi temetője, egy halastó.. de ez már egy másik történet. Légy üdvözölve!