Idézet:

Somvirág, somvirág, aranysárga a világ. / Kakukkfű, kakukkszó, kirándulni volna jó: / fűzfasípot faragni, fűzfalóval lovazni, /


árkon-bokron átal, háton hátizsákkal, / menni, mendegélni, este hazatérni: / fűzfalovam kocogva, fűzfasípom tutogva, /


somvirággal, kakukkfűvel, kakukkszóval, tele szívvel.


(Kányádi Sándor)

2011. október 13., csütörtök

Utazások

Kedves Blogolvasók!

Rendhagyó módon nem tájakat, városokat, falvakat stb. ajánlok mutatok be, hanem tájakat, városokat és falvakat, stb. kicsit másként. Nagy utazók, más országokban élők könyveit olvastam, s elárulom megfogtak a gondolataik. Gondoltam közreadom. Helyekről, néha országokról írnak, de a közös egy másfajta megközelítés, ami nem külső, hanem belső, néha a lélek legmélye. A szerzők nem magyarok, sajnos ilyen könyvek nem kerültek a kezembe vagy elkerültek. Fogadjátok most ezeket a gondolatokat elmélyüléssel, szeretettel!


Talán más a szavad, mint Rómáé – felelete Giulio.
Hogy érted ezt?
Nem tudtad? Ahhoz, hogy megérts egy várost és a lakóit, tudnod kell, mi a város szava.

Minden városnak van egy meghatározó szava, amely leírja az ott élők többségét. Ha az ember képes lenne a járókelők gondolataiba beleolvasni, észrevenné, hogy legtöbbjüknek ugyanaz a gondolat jár az eszében. Amire a többség gondol, az a város szava. És ha a te saját szavad, nem egyezik ezzel, akkor nem ehhez a városhoz tartozol.
Elizabeth Gilbert


Amikor ott van az ember valahol, megkezdődik az utazás a lélek mélyére – vagy nem. Valami sajátoddá teheti a tájat, az a bizonyos valami, amit semmilyen könyv lapjain nem fogsz megtalálni. Lehet, hogy valami egyszerű dolog, mint pl. az a fény, amelyet az egymásba karoló három nő arcán láttam, amikor a késő délutáni nap besütött a Rugapianára. Olyan volt az a fény, mint az áldás. Azt akartam, hogy az én bőrömet is ilyen fény melegítse.
Frances Mayes


Ahhoz, hogy egy hely valódi arcát megismerhessük, el kell rugaszkodnunk az érzékeink által sugallt benyomásoktól, s a színfalak mögé kell néznünk….. Csak így szívhatjuk magunkba a hely esszenciáját.
Az utazás nem más, mint előkészület az élmény befogadására. Aki túl gyorsan éri el célját, az hajlamos lehet arra, hogy lebecsülje azt, és sekélyebb megértésre tegyen szert.

Ahhoz hogy valaki megértse (egy ) téren zajló eseményeket mindenekelőtt hátat kell fordítania a gondolkodás révén történő ismeretszerzésnek. Meg kell tanulnia felfogni a tér nyers, szabadon áramló energiáit, amelyek nem a szemen vagy a fülön át  hatolnak a fejbe, hanem beívódnak az ember bőrébe.

Az igazi utazás sosem merülhet ki abban, hogy csupán a nevezetességeket tekinted meg, hogy az emlékeikkel hazatérve elkápráztasd a barátaidat. Magányos, egyedül töltött esték nélkül, amikor azért epekedsz, bár lennél inkább máshol, nem lehet teljes értékű egyetlen utazás sem. Ezek a pillanatok sokkal értékesebbek, mintsem azt gondolnánk. Részben rejtegetnivalók, másrészt büszkeséget fakasztanak, de mindenképpen olyan közeli útitársak, amiket szívéhez szorít a vándor.

Apám egy országot leginkább a meséiből szeretett megismerni. A mesék sajátos módon ragadnak magukkal - szokta volt mondani, színes történetikkel szórakozást nyújtanak, de közben önismeretre is tanítanak. Hallgassátok a meséket, hasznos vezérfonallal szolgálnak az élethez.
Tahir Shah

3 megjegyzés:

  1. Köszönöm ezeket a tartalmas gondolatokat!!

    VálaszTörlés
  2. Mily értékes gondolatok, s mily igazak, mert utazni úgy érdemes hogy befogadóak legyünk az élményekre.

    VálaszTörlés
  3. nagyon hálás vagyok ezért a bejegyzésért

    VálaszTörlés