Kőhegy, Budaörs és Repülőmúzeum

Ismét egy fényképek nélküli bejegyzés következik. Ezt kérlek nézzétek el nekem, de három gyerekkel és jelenleg kismama-visszeres lábakkal minden plusz terhet itthon hagytam.
Nagyon régóta szemezünk a budaörsi Kőhegyen lévő kápolnával, de pont a kis távolság miatt mindig elmaradt a megmászása. Azonban a múlt hétvégén egyedül voltam a gyerekkel és a megtett kilométerek számától reméltem a minél nyugodtabb és derűsebb napot. Kapóra jött Túrakölyök remek leírása a Kőhegyről, így szombaton elindultunk, hogy a harcimacskákra hasonlító dedek, doromboló kiscicává változzanak, mire apa több nap után hazaér.
Bár a leírás nagyszerűen útbaigazítja az embert, én térkép és GPS nélkül egy darabig csak kóvályogtam Budaörs zegzugos utcáin. Aztán megláttuk a Kőhegy fogadót, és reméltem, hogy innen csak feljutunk valahogy. A valahogy be is jött, mert egy üres telken - bár tilosban -, de azért nekiálltunk a mászásnak. (Mivel tilos, ezért nem is határozom meg a pontos helyet.)
A terep nem lett volna nehéz, ha anya nem az utcai cipőjében van, és ha a 8 évesnek nem lett volna kegyetlen izomláza. A két fiú viszont nagyon bírta a "hegymászást". Főleg a középső, akinek nagylány híján nem volt konkurenciája, így ő volt a hős, aki felfedezi előttünk a terepet. A 3 éves is simán vette az akadályokat és élvezte, hogy néhol gatyaféken közlekedik.
Nagyon élveztük az őszi időt. A gyerekek rácsodálkoztak, hogy a Kőhegy két oldalán két világ van. A Kőhegy története lenyűgözte őket, többször kérték, hogy csakmégegyszermeséldel. Azt nagyon sajnálták, hogy a barlanglakás nem látogatható. Csudára izgi gondolat lehetett a számukra. A kisebb sziklák megmászása ugyancsak nagy öröm volt számukra. Ők még időztek volna és szívták volna magukba a helyet, de indulni kellett, mert az idő nagy úr.
Amikor porosan, szomjasan leértünk, jól esett nekik a meleg autóban a rövid pihenés.
Mivel a repülőgép leszállásig még volt egy apró idő, gyors körsétát tettünk a Repülőgép Emlékparkban. Figyelem!! Felkészületlen anyák, ne vigyék az érdeklődő fiúgyermeket ilyen helyre, mert nagyobb zavarba jönnek. Egy szó, mint száz. Ez bizony apás hely. Mert nekem hiába magyarázták meg fizikán és azóta 1000x, egyszerűen lenyűgöz, hogy ezek az oltári nagy vasak, hogyan maradnak fent a levegőben!! Egy szó, mint száz: hiányzott a hozzáértő magyarázat.