Minden évben ilyenkor április végén elmegyünk az ország valamelyik szép vidékére nyaralni vagy kirándulni.
Az idén is folytatva a hagyományt a napot egy kirándulással töltöttük a
Balaton felvidéken. Az időjárás is erre kedvezett meleg szép napos idő
volt. Reggel korán elindultunk a tőlünk kb. 80 km távolságra lévő
Csobánc hegyhez .,A környező hegyeket, mint Badacsony, Szent György
hegy, Raposka, Keszthelyi hegység már bejártuk. Csobánc az évek során
kimaradott. Nagy kár mert a hegy tetejéről nyíló panoráma élménye egy
életre szól.
Gyulakeszinél a hegy lábánál lévő hangulatos parkolóba letéve az autót,
a zöld jelzésen eleinte aszfaltozott majd kissé vízmosásos földúton és
kavicsos úton mentünk fel a tetőre. Az út első szakaszán a bódító
tavaszi virágok illata, és a sütkérező állatok látványa minduntalan
megállásra késztetett.
A második szakasz már erősen emelkedős, igénybe vette a szívet és tüdőt.
De megérte felmászni, mert a Csobánc csupasz lapos tetejére érve
tapasztaltuk, hogy erről a hegyről a legszebb a kilátás, mint a
Balatonra, mint az öreg Bakony vonulatára. Maga a várrom is impozáns
látvány nyújt, örömmel láttuk, hogy felújítás alatt áll.
Szerencsére meleg miatt jól esett a Balaton felől fújó szél, mert itt
aztán erősen lehetett érezni, nyáron folyamatosan siklóernyősök
parádéznak a hegyoldalban felszálló légáramlatokban. Tiszta időben dél
felé a légvonalban 100 km-re lévő pécsi torony is látható. de ez nekünk
nem sikerült, mert azért kis párásság volt a levegőbe. A közelebbi
hegyek, mint Sümeg jól kivehető volt.
Lefelé sem volt könnyebb az utunk, mert a meredek szakaszon a kavicsos
réteg nagyon csúszott, nem is értem miért szórják fel az ösvényt vele.
Ott jobban lehetett haladni ahol fadeszkákat raktak le és földes volt az
út.
A turista ösvényen haladóknak megegyezett a véleményük, hogy ez a hegy megéri a fáradságot.
Érdemes ellátogatni. júliusban amikor megrendezik a „ Gyulaffy Napok Csobáncért” című hagyományőrző programot.
Középkori forgatag keretében életre kel az 1500-as évek török kori
Magyarországának élete, hangulata. Ízelítőt kapunk a kihalófélben lévő
mesterségekből, a néphagyományok, népszokások felidézésén keresztül
megismerhetjük a kor hagyományait, az őshonos magyar haszonállatvásár
pergő, hangulatát. Kóstolót kaphatunk a páratlan íz világú török és
magyar konyha ínyencségeiből.
A rendezvény során befolyt bevételeket a csobánci vár romjainak
állagmegóvására fordítják, hogy az utókor számára megőrizzük a magyar
történelem eme páratlan emlékét..
Idézet:
Somvirág, somvirág, aranysárga a világ. / Kakukkfű, kakukkszó, kirándulni volna jó: / fűzfasípot faragni, fűzfalóval lovazni, /
árkon-bokron átal, háton hátizsákkal, / menni, mendegélni, este hazatérni: / fűzfalovam kocogva, fűzfasípom tutogva, /
somvirággal, kakukkfűvel, kakukkszóval, tele szívvel.
(Kányádi Sándor)
Oldalak
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szép hely lehet, arra még nem nagyon jártam.
VálaszTörlésA kirándulás is kiadósnak tűnik a szintkülönbségekkel.
A rendezvény pedig hangulatos lehet, a nemes cél érdekében.
(tetszik a sütkérező gyík :)
és szerintem a csúszós sár miatt védekeznek kavicsokkal, bár száraz időben meg az említettnek van hibája)
Egyszer tervezz a Balaton felvidékre egy túrát.Megéri! Köszi a gyík nevében, a másfél méteres kígyót nem mertem felrakni, mert nem akarom mások kedvét rontani.Én nem tartok a hüllőktől és az állatoktól, azt vallóm ,ha én nem zavarom meg őket akkor ,ők se engem!
TörlésJó ötlet, Baratella! Megfogadom, tervezni fogok.
VálaszTörlésKell a kígyód is! Biztos, hogy kígyó, nem sikló?
Egyetértek, csak a megrémült állat támad, hiszen alapból ők félnek tőlünk.