"Kincsek között élünk" - kerékpártúra......

...az Ormánságban. Már második alkalommal veszünk részt ezen a túrán. Ennek ellenére nagy lelkesedéssel és izgalommal vártuk a mai napot. Reggel átkerekezve barátainkhoz, felpakoltuk az utánfutóra a bicajokat, és mint általában, ez a nap sem indult zökkenőmentesen. Kiderült hogy az utánfutóra csak három kerékpárt tudunk felpakolni, mivel a fiúk a " főpróbát" egy kicsit lazára vették. Így a főkerékpárosunk Jani bevállalta, hogy az egész távolságot letekeri bringával. Három autóval, felpakolva mindenféle finomsággal, és egy kis tartalék üzemanyaggal elindultunk Sellyére,az Ormánság "fővárosába" . Meglepődve tapasztaltuk, hogy sokkal többen vagyunk, mint az előző évben. Úgy 250-300 főre saccoltuk a jelenlévőket. Gyorsan regisztráltunk, befizettük a nevezési díjat, majd átvettük a pólóinkat, melynek hátoldalán a túra egyértelmű jelölése:

Nagy Attila polgármester köszöntött mindenkit, s indította el a csapatot, rendőrségi felvezetéssel.

 

Utunk első állomása Csányoszró. Takaros tiszta település, az utca mindkét oldalán, végig az út mellett tele virágokkal. Ha mindenhol ennyit tennének az emberek a környezetükért..........!

A Községháza belső udvarában fogadtak minket friss pogácsával és hűsítő italokkal. Megtekinthettük Fábián László fafaragó munkáit és a községben élő asszonyok szőtteseit.

Folytattuk tovább utunkat, most már  egy kicsit rendezettebben:

Vajszlón a Kodolányi János Múzeum udvarában pihentünk meg. Itt is pogácsával és italokkal vártak minket. Mit mondjak, kezdtem kétségbe esni! Hiába az aktív mozgás , amire haza érek minimum két kilóval nehezebb leszek! 

A múzeumban Kodolányi János regényíró munkásságának anyagát és személyes holmijait tekinthettük meg.

 

Egy másik teremben a község lakosai által összegyűjtött paraszti használati tárgyak, bútorok kerültek elhelyezésre.

További utunkat már rendőrségi kíséret nélkül folytathattuk kevésbé forgalmas útszakaszon. Jó tempóban, mindig szemből fújó széllel haladtunk előre, már a nap is erősen tűzött.
Örömmel láttam, hogy egészen kicsi gyermekeket is elhoztak kerékpározni. Csak csodálni tudtam a kitartásukat!

Kerekezés közben sokat beszélgettünk , fel sem tűnt, hogy már megérkeztünk a következő faluba Lúzsokra.

Itt egy nagyon régi talpasház szépsége fogott meg minket. A talpasházat úgy készítették, hogy téglalap alakban négy talpgerendát raktak le a földre. A sarkokra oszlopok kerültek, ezek tartották a koszorú gerendákat. A talpgerendák és a koszorúgerendák közé karókat helyeztek,  ezek közét vesszővel fonták be, majd sárral betapasztották. Ezek a házak megemelhetőek, és a gerendák alá görgőket rakva szállíthatóak.

A falu Református barokk temploma XIX.században épült. Nagyon leromlott az állapota. Ma már csak temetés alkalmával miséznek benne. 

Érdemes lenne felújítani! Igazi kincs!

Tovább kerekezve hamarosan Kemsére érkeztünk. A falu régi talpas templomát 1913-ban lebontották. Mennyezeti fakazettáit a Magyar Nemzeti Múzeum vette meg. Ebből építették a mostani templomot.

Ebédünket Zalátán, a Koccintóban fogyasztottuk el. A menü: vadpörkölt tésztával.
Köszönjük a vendéglátóknak!

S hogy ne lustuljunk el teljesen egy kis kocsikázásra invitáltak bennünket.

 Drávasztárán a kikötőben végre megláthattuk a Dráva folyót is! A fák árnyékában jó nagyot pihentünk, beszélgettünk, ismerősöket kerestünk. A gyerekeket a békák látványa kötötte le, szerették volna megfogni őket, de siker nem koronázta ténykedésüket!

Utunk utolsó állomásán Drávaiványi Református templomát tekintettük meg. Csodaszép!
A templom 1792-ben épült, késő barokk stílusú, festett fakazettás mennyezettel. 167 db festett kazetta van a mennyezeten, középpontjában a "királykazettával", ezen olvashatjuk a készítés időpontját, és a kazetta készítőjét. 

Öt kilométernyi kerékpározás után megérkeztünk a sellyei strandfürdőhöz, mely egyben a célállomás is. 

Szép napsütéses időben, kényelmesen, nyugodt tempóban tettük meg ezt a negyven kilométert. Csodálatos élményben volt részünk!
Nem is gondolnánk milyen sok szépség van körülöttünk, csak ki kell nyitnunk a szemünket és  észre kell vennünk!

Köszönjük a szervezőknek, vendéglátóknak!

Felpakolva bringáinkat, kicsit átszervezve az autókat, már mindannyian autóval mehettünk haza.

Nagymamis