Örvényesi vízimalom

Még tavaly határoztuk el, hogy bejárjuk Nyulász Péter Helkája nyomán azokat a helyeket, ahol a regény játszódik, és mi még esetleg nem ismerjük. Persze van rengeteg hely, ahol már jártunk, sőt olyan is, ahol sokszor jártunk, de néhány valahogy kimaradt.

Ilyen az örvényesi vízimalom is. Tegnap végül sorra került. Ha a 71-es úton jövünk Tihany felől, akkor rögtön a falutáblánál jobbra kell kanyarodni, és már ott is vagyunk. A másik irányból kissé kanyargósabb, de ha templom felé tartunk, nem téveszthetjük el.

Internetes leírásokban azt olvastam, hogy a malmról az 1200-as évekből származnak az első írásos adatok, de a malom homlokzatán látható kő szerint, már a XI. században őröltek itt gabonát. Még a múlt század végén is működött, az utolsó molnár a 80-as években is dolgozott, de akkor már múzeumként is látogatható volt az épület.
A malom különlegessége, hogy nem a folyó víz ereje hajtja malomkereket, hanem a rajta lévő cellákba a felülről beleáramló víz súlya. A kiállításon belül nagyobb hangsúly kerül természetesen a malom működésére, a gépeken kialakított kémlelőnyílásokon, ablakokon keresztül azok működését is jól meg lehet figyelni. Elképesztő volt látni, hogy milyen kis élettere volt a molnárnak, és egyáltalán mennyire másodlagos helyet foglalt el az épületben, és nyilván a molnár életében is. Rengeteg használati tárgy volt kiállítva, talán túl sok is. Sokáig lehetett volna bámészkodni közöttük, de a gyerekek elfogadóképességét meghaladta a sok tilalomfa. Gyakorlatilag semmihez nem nyúlhattak hozzá, talán jobban élvezték volna, ha többet matathatnak