Idézet:

Somvirág, somvirág, aranysárga a világ. / Kakukkfű, kakukkszó, kirándulni volna jó: / fűzfasípot faragni, fűzfalóval lovazni, /


árkon-bokron átal, háton hátizsákkal, / menni, mendegélni, este hazatérni: / fűzfalovam kocogva, fűzfasípom tutogva, /


somvirággal, kakukkfűvel, kakukkszóval, tele szívvel.


(Kányádi Sándor)

2012. február 24., péntek

Vértesszentkereszt












Vértesszentkereszt számomra kultikus hely. Nagyon sokszor jártam ott, kezdve attól az időtől amikor még romokban volt. Több éves kihagyásokkal követhettem a felújítás menetét, s amikor végre értő felügyelőre talált a terület.
Az ember, ha odaér valami végtelen nyugalom, erő szállja meg. A csend, a télvégi madárcsicsergés, amely már a kezdő tavaszt jelzi inkább csak fokozta ezt az érzést.

Megközelítést a fenti leírásból emeltem ki: "Román kori építészetünk kiemelkedő emléke a Vértes hegység egyik magaslatára épült bencés, később dominikánus apátság Szent Kereszt tiszteletére szentelt temploma. A terület ma közigazgatásilag Oroszlány városához tartozik. Innen – a vasútállomástól – a piros turista jelzést követve, Pusztavám felől a zöld jelzésen előbb Gerencsérvár romjait érintve egy, az országutat áthidaló szénszállító szalag pilléreihez érkezünk. Itt indul ÉK-i irányba az a meredek, pár száz méter hosszú erdei ösvény, amely a romokhoz vezet fel."

(Megjegyzés a fentiekhez, aki nem szeret gyalogolni Pusztavám vagy Oroszlány felől autóval is megközelítheti a területet, az átkötő útról a legelső fotó jelét követkeve kell felkanyarodni  a rom felé vezető útra. Az autókat az erdő alján parkolhatjuk, s rövid sétával elérhetjük a romokat.)

1 megjegyzés:

  1. örülök, h anno odatévedtünk. De hogy még egyszer nem találnék oda, az is biztos. :)

    VálaszTörlés