Idézet:

Somvirág, somvirág, aranysárga a világ. / Kakukkfű, kakukkszó, kirándulni volna jó: / fűzfasípot faragni, fűzfalóval lovazni, /


árkon-bokron átal, háton hátizsákkal, / menni, mendegélni, este hazatérni: / fűzfalovam kocogva, fűzfasípom tutogva, /


somvirággal, kakukkfűvel, kakukkszóval, tele szívvel.


(Kányádi Sándor)

2011. május 26., csütörtök

Tisza tó~Kormorán kikötő~Vadvízország kapuja


Amikor lányaink kicsik voltak, 20 évvel ezelőtt szerelmesedtünk a 'Tisza-Tóba'. Szinte minden nyarunkat itt töltöttük...Dunakanyarban-Váchoz közel a Börzsönyben élünk...így ez a vidék ismereten volt akkor számunkra...Lassan... évről-évre... újabb arcát fedeztük fel ennek a csodálatos tájnak...
Először csak a vízi sportoknak, szórakozásnak hódoltunk...majd a következő években fedeztük fel  micsoda varázslatos vízivilágot rejt, az érintetlen tó... 'Matula'-bácsi  eredeti halász ladikjával kezdtük barangolásunkat-persze képzett vezetővel...A tó békéje, egyedülálló madár és növényvilága így mutatta meg igazi arcát...



 Tiszafüred-Örvényen található a Kormorán kikötő, kapu a Tisza-tóra..
A kikötő elsősorban a csónak, kishajó és jachttulajdonosokat szolgálja...
Szakavatott vezetővel felfedezhetjük a galériaerdők megnyugtató látványát, a kiszáradt de még lábon álló fák máshoz nem hasonlítható természeti ritkaságát...



Néhány éve már kicsit 'hűtlenkedünk'...terveinkben szerepel ,hogy ezt a ritkaságot kicsi unokánkkal is feltétlenül meg kell ismertetni...

2011. május 25., szerda

a mi hazaink I.

Szabolcs-szatmári lány lévén "hazai" ajánlót írok, az ország keleti részébe, az Erdőhátra invitállak Titeket.
Sok fotót mutatok különböző évekből datálva, ugyanis nálunk nem nyár a nyár, ha legalább egy hétvégét nem töltünk el itt!

Bázisunk mindig Túristvándi, ott is Karmacsiék Erdőszéli Vendégháza a Túr és a Vizimalom mellett.
Ani és Zoli csodás vendéglátók, nem mindennapi emberek; ha errefelé jártok és nem is itt szálltok meg, akkor is nézzetek be hozzájuk legalább egy lekvárkóstolás erejéig!


A falu "fő vonzereje" a szépen felújított vizimalom. A neten rengeteg fotót láthattok róla ezért én csak "részleteiben" idézem:


Vizivilág ez a javából, a falut a Túr több mint kilencvenszer(!) kanyarogja körbe.
A vízhez ilyen formán kapcsolódik az első dolog amit Bárkinek, de tényleg Bárkinek tiszta szívből merek ajánlani én, aki imádom nézni a vizet, de félek tőle mint ördög a tömjénfüsttől... vagy még inkább szenteltvíztől, hogy a víznél maradjunk :-)
Bűn lenne kihagyni a kenuzást ezen a vadregényes csodavizen.
Konditól és időtől függően néhány órától néhány vadkempingezős napig is terjedhet a Túr-túra ideje.
Nem egyszer jártunk úgy, hogy órák óta "csorogtunk" vagy eveztünk folyással szemben amikor emberi hangokat hallva, úgy gondoltuk, hogy Kölcsében és Nagyarban vagyunk...  valójában kb. 3 utcányit "haladtunk".
Impressziók következnek:














A víz a legtöbb helyen max. 1 méter mély és igen lassú a folyása, mivel Sonkádnál "meg van buherálva": a víz nagy része egy mesterséges mederben folytatja útját a Tiszáig. Szóval "ott, hol a kis Túr siet beléje" már régen nem Nagyarban van, hanem Tiszakóród és Szatmárcseke között egy duzzasztógáton keresztül folyik a nagy folyóba.

A bukógát az Emberem és a Fiam számára, akik mindketten kétéltüek, a világ talán legcsodálatosabb helye!
Van hogy ilyen:

De ilyenkor szeretjük igazán:

Hogy mi a legjobb? Ugrálni a stégekről, fákra kötözött kötelekről, pihizni a diófák alatt, bemászni a vízesés alá, úszkálni a Túrban, vizibiciklizni, lángost enni, nézni a Tiszát...




Ne tévesszen meg Senkit, hogy alig lát embert a képeken, direkt olyanokat válogattam, amin inkább a természet a főszereplő.

A gát Aniéktól kb. egy óra kényelmes kerékpározással elérhető egy olyan úton keresztül, ami meg az én szivemcsücske. Egy védett hagyásfás legelőn keresztül vezet az út. Ennél szebb ligetes területet még nem láttam.




2006-ban egy óriási viharban sajnos a famatuzsálemek jó része elpusztult.

Az összes környékbeli települést érdemes megnézni, ám zárni egy naggyon fontos információval zárok: Kölcsében ki ne hagyjátok a fagyizót, mert ott olyandeolyan finomat ehettek amit csak nagyon ritkán. A falu központjában a harangláb mellett áll egy csodakert közepén. Ja, és 5 dkg egy gömb fagyi... emlékszik még Valaki az ilyen méretű gombócokra?

2011. május 18., szerda

Azáleás-völgy


Most kicsit nosztalgiaként ajánlom e csodálatos helyett Zalában. Míg a városban laktam minden évben megcsodáltuk a virágzó völgyet és gyakran kirándultunk ide a kutyáinkkal is .A képek most készültek 2011 év májusában, és sógorom Baráth János készítette. A képek magukról beszélnek.



A Zalaegerszeg közvetlen közelében található völgy különleges mikroklímával rendelkezik. A korábban Róka-völgynek is nevezett helyre a 60-as évektől kezdve folyamatosan telepítettek be különleges növényeket. Bár jelentős az örökzöld gyűjtemény is, a völgy a 70-es években betelepített azáleák miatt vált híressé, innen kapta új nevét. 



A völgy április végén, május elején a legszebb, ekkor virágoznak az azáleák. Érdemes többször is visszatérni ide, a különböző azáleák virágzási ideje kissé eltér, így folyamatosan változik a völgy. 
 


Illata csak a sárga virágú (kaukázusi) azáleának van, ez az illat viszont az egész völgyet belengi. 



A völgy védett terület, az azáleákról ágat letörni, az azáleákat kiásni, tilos. A beültetett bokrok felét sajnos már ellopták. Nem véletlen, hogy a gyakran találkozhatunk parkőrökkel a völgyben. 



Megközelítés

Kiindulási pont az Alsóerdei utca és a Köztársaság útja kereszteződése, ezt elég könnyű megtalálni.
  • AzAlsóerdei úton a városból kifelé kell haladni. Az Erdőgyöngye étterem után kell jobbra lekanyarodni az útról, egy kis tábla jelzi is a helyet.
  • Innen gyalog tovább, a házak után balra kell kanyarodni, majd szinte rögtön jobbra
  • A sorompó után már csak az ösvényt kell követni.



Irány ki a természetbe, kerékpárosan, vagy akár gyalog is!

2011. május 15., vasárnap

"Kincsek között élünk" - kerékpártúra......



...az Ormánságban. Már második alkalommal veszünk részt ezen a túrán. Ennek ellenére nagy lelkesedéssel és izgalommal vártuk a mai napot. Reggel átkerekezve barátainkhoz, felpakoltuk az utánfutóra a bicajokat, és mint általában, ez a nap sem indult zökkenőmentesen. Kiderült hogy az utánfutóra csak három kerékpárt tudunk felpakolni, mivel a fiúk a " főpróbát" egy kicsit lazára vették. Így a főkerékpárosunk Jani bevállalta, hogy az egész távolságot letekeri bringával. Három autóval, felpakolva mindenféle finomsággal, és egy kis tartalék üzemanyaggal elindultunk Sellyére,az Ormánság "fővárosába" . Meglepődve tapasztaltuk, hogy sokkal többen vagyunk, mint az előző évben. Úgy 250-300 főre saccoltuk a jelenlévőket. Gyorsan regisztráltunk, befizettük a nevezési díjat, majd átvettük a pólóinkat, melynek hátoldalán a túra egyértelmű jelölése:




Nagy Attila polgármester köszöntött mindenkit, s indította el a csapatot, rendőrségi felvezetéssel.


 
Utunk első állomása Csányoszró. Takaros tiszta település, az utca mindkét oldalán, végig az út mellett tele virágokkal. Ha mindenhol ennyit tennének az emberek a környezetükért..........!







A Községháza belső udvarában fogadtak minket friss pogácsával és hűsítő italokkal. Megtekinthettük Fábián László fafaragó munkáit és a községben élő asszonyok szőtteseit.





Folytattuk tovább utunkat, most már  egy kicsit rendezettebben:





Vajszlón a Kodolányi János Múzeum udvarában pihentünk meg. Itt is pogácsával és italokkal vártak minket. Mit mondjak, kezdtem kétségbe esni! Hiába az aktív mozgás , amire haza érek minimum két kilóval nehezebb leszek! 

A múzeumban Kodolányi János regényíró munkásságának anyagát és személyes holmijait tekinthettük meg.

 




Egy másik teremben a község lakosai által összegyűjtött paraszti használati tárgyak, bútorok kerültek elhelyezésre.





További utunkat már rendőrségi kíséret nélkül folytathattuk kevésbé forgalmas útszakaszon. Jó tempóban, mindig szemből fújó széllel haladtunk előre, már a nap is erősen tűzött.
Örömmel láttam, hogy egészen kicsi gyermekeket is elhoztak kerékpározni. Csak csodálni tudtam a kitartásukat!



Kerekezés közben sokat beszélgettünk , fel sem tűnt, hogy már megérkeztünk a következő faluba Lúzsokra.
Itt egy nagyon régi talpasház szépsége fogott meg minket. A talpasházat úgy készítették, hogy téglalap alakban négy talpgerendát raktak le a földre. A sarkokra oszlopok kerültek, ezek tartották a koszorú gerendákat. A talpgerendák és a koszorúgerendák közé karókat helyeztek,  ezek közét vesszővel fonták be, majd sárral betapasztották. Ezek a házak megemelhetőek, és a gerendák alá görgőket rakva szállíthatóak.



A falu Református barokk temploma XIX.században épült. Nagyon leromlott az állapota. Ma már csak temetés alkalmával miséznek benne. 



Érdemes lenne felújítani! Igazi kincs!

Tovább kerekezve hamarosan Kemsére érkeztünk. A falu régi talpas templomát 1913-ban lebontották. Mennyezeti fakazettáit a Magyar Nemzeti Múzeum vette meg. Ebből építették a mostani templomot.



Ebédünket Zalátán, a Koccintóban fogyasztottuk el. A menü: vadpörkölt tésztával.
Köszönjük a vendéglátóknak!

S hogy ne lustuljunk el teljesen egy kis kocsikázásra invitáltak bennünket.



 Drávasztárán a kikötőben végre megláthattuk a Dráva folyót is! A fák árnyékában jó nagyot pihentünk, beszélgettünk, ismerősöket kerestünk. A gyerekeket a békák látványa kötötte le, szerették volna megfogni őket, de siker nem koronázta ténykedésüket!





Utunk utolsó állomásán Drávaiványi Református templomát tekintettük meg. Csodaszép!
A templom 1792-ben épült, késő barokk stílusú, festett fakazettás mennyezettel. 167 db festett kazetta van a mennyezeten, középpontjában a "királykazettával", ezen olvashatjuk a készítés időpontját, és a kazetta készítőjét. 



Öt kilométernyi kerékpározás után megérkeztünk a sellyei strandfürdőhöz, mely egyben a célállomás is. 
Szép napsütéses időben, kényelmesen, nyugodt tempóban tettük meg ezt a negyven kilométert. Csodálatos élményben volt részünk!
Nem is gondolnánk milyen sok szépség van körülöttünk, csak ki kell nyitnunk a szemünket és  észre kell vennünk!

Köszönjük a szervezőknek, vendéglátóknak!

Felpakolva bringáinkat, kicsit átszervezve az autókat, már mindannyian autóval mehettünk haza.